Hola!

Épp itt az ideje, hogy aki még nem volt Barcelonában elkezdjen repülőjegy után nézni. Nekem különösen nagy szerencsém volt ezzel az utazással, mert Julcsámmal jártuk be Katalónia fővárosát. Az egy hónapos nélkülözés után én személy szerint Bukaresttel is beértem volna, de nem bánom, hogy nem úgy alakult a dolog. Persze az ég világon nincs semmi kifogásom nincs a fent említett festői fővárossal szemben. Bizonyára van, ki szívének az a legkedvesebb.

Színvonalas szórakoztatásunkról nem kisebb nevek gondoskodtak, mint Antoni Gaudi, Pablo Picasso, Joan Miró. Még a pislogásnyi időket is bántam, amikor nem láthattam a mesésebbnél hihetetlenebb épületeket, szobrokat, grafikákat, festményeket, ezért a dánoktól ellesett módszer szerint a ki és felfordított felső szemhéjaimat egy szögbelövő segítségével homlokomhoz erősítettem. Az ilyen élvezeteknek busás ára van, ezt is megtanulhattam Barcelonában. Igen nagy sebességgel szállt el ez a hét, és búcsút kellett intenem a várostól, a meleg szikrázó napos jó időtől, de, ami a legfájóbb Julcsától is.

Biztos ismeritek azt a csalódott érzést vagy inkább nyomasztó értetlenséget, amikor egy tetszőleges helyről visszatértek a ferihegyi gyorsforgalmira, ilyenkor nem nagyon akarja elhinni az ember, hogy bizony nem is olyan régen erről az áldott helyről indult útjára. Valami ilyesmit éreztem a dániai landolásnál, mikor az ablakon kitekintve meddig a szem ellát fehér hótakaró fedte a vidéket. Félálomban azzal nyugtattam magam, hogy még magasan vagyunk és csak a felhőket látom, 10 másodperccel később ezt a naiv feltételezést megcáfolta a gép kegyetlen földhözvágása.

Most szeretném elmesélni a nagyon rafinált magyar legény történetét, aki túl akart járni európa eszén, de ahogy az lenni szokott a végén mégis csak ráb...ott. Kezdjük a probléma felvetésével (más néven mentegetőzés), tehát: pofátlanul drága a Ryanairnél bőröndöt feladni. Mit csinál ilyenkor a magyar ember? Egy kis méretű bőröndöt csurig pakol és felviszi az utastérbe. Ez így is lett. Spanyolországba menet a megengedett 10 kiló helyett 12,5-lel, sikeresen átrágtam magam a ryanair desken, nagyon elégedetten szálltam fel a gépre, tudván, hogy teljes nyugodtsággal ott szundít az a 7 mátyás a bankszámlámon. Visszaúton nem akartam kockáztatni, ezért a kabátzsebemet a következőkkel tömtem ki: 1 fényképezőgép objektív, 1 akku töltő + zsinór, 1 könyv, 2 ing. Ezen kívül derekam köré csavartam Julcsa egy pulcsiját, nyakamon lógattam a gépemet. A tervem az volt, hogy a bőrönd lemérése után, ezeket e holmikat mind visszapakolom eredeti helyükre. Elcseszett mikulásként, de kellő nyugodtsággal indultam a csekin felé. Felhelyeztem a tatyót a szalagra. Kereken 12 Kg-ot nyomott. A kedves spanyol földi kiszlgáló néni következő, hozzám intézett mondata már csak annyi volt, hogy forduljak meg, sétáljak el egy közel irodába, ahol a 22 eurós büntetést befizethetem, adios. A felkiáltójel után a táskám meg pörgött is a szalagon a gép belsejébe. Én meg kitömött zsebekkel egy újabb fél órát állhattam sorba, hogy eme kiváló ír cég bevételeit növeljem. Innen üzenek Dublini testvéreimnek, hogy: anyátok, 1500 Forintot így is megspóroltam.

Gironai és Barcelonai élményeket képriport formájában a közeljövőben ismertetem.