Nem volt könnyű abból a szellemi mélységből feltápászkodni, amibe G. M. beszéde sodort. Kellett is hozzá pár nyugodt nap, hogy elfelejtsek mindent, ami azon az estén történt. Ezt az a tény nehezíti meg, hogy a hajnali 4 kor megkezdett, reggel 8-ig tartó pakolás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, minden napra jut valami, amit elhozhattam volna, ha nem vagyok májkómában. Sajnos messze nem ez volt a nap kudarca, mert dániai létem 7. (!) percében sikerült letiltanom a bankkártyámat. Olyan magabiztossággal ütöttem be háromszor a telefonom pin-kódját, lekezelő világfi mosollyal az arcomon, hogy még én voltam felháborodva. Ezt a pénzhiányt nagyon hamar meg kellett oldanom. Szerencsére Dániában nagyon jól működik a szervtranszplantációs donor-recipiens rendszer, így fél óra alatt sikerült túladnom az egyik vesémen. Ebből a pénzből meg tudtam vennem a vonatjegyemet. Nemaddiga! Ha az ember jót akar magának helyjegyet vesz, nem volt könnyű, de rászántam magam; 20 koronáért levágattam a kisujjamat, és percekkel később fejem körül cikázó wifi hullámok társaságában csodálhattam a dán mezőgazdaság lenyűgöző eredményeit. Ne ijedjetek meg, kisujjamat nem nagyon használtam eddig se, legfeljebb fülem zsiradékát próbáltam kicsalogatni a huncut kis járatból. Meg kell, hogy mondjam, sokkal jobban érzem magam, nincs az az állandó nehézkes kéz zsebretétel, amikor kotrom az aprókat, sokkal kisebb az enter helyett ű hibaarány is. Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a gyors és forradalmi változtatást.
Végül megérkeztem Odensebe. elég kedves kis városka. Majdnem, olyan, mint bármelyik 200ezres skandináv település; a maga kis makulátlan kinézetével, a hórihorgas szőkékkel, percre pontosan érkező, induló mindenféléjével együtt. De van valami, ami mégis különlegessé és szívemnek igazán kedvessé teszi. Ez nem más, mint a kutyaszar és a szemét. Ezek a kis szépséghibák emberivé teszik ezt a helyet. A kakák mellett nem érzem magam idegennek, így én is beleillek a képbe. Az utcán fonnyadozó ürülék nem engedi megteremni a tökéletesség látszatát, ezért az itteniek nem is nagyon törekednek elérni azt. Annyira remélem, hogy nem vet a sors Norvégiába, nagyon kellemetlenül érezném magam, mikor például orrot kéne fújnom. Koszosnak és aljasnak érezném magam, hiszen a XXI. század már rég nem a fikáról szól.
Itt meg tök természetes, hogy büdös a szobám, mert a francia, aki előttem lakta beteg módon szétdohányozta. Ezen túl minden teljesen remek, ami a szállást illeti. Van egy kis mosdóm, a fürdőt konyhát megosztom a folyósótársaimmal (lengyel, dán, olasz, észt, román, francia, litván). A kollégium egy tavas, hattyús, kacsás parkban van 15 perc sétára az egyetemi kórháztól. Oda rend szerint reggel 8re kell beténferegjek, hogy részt vegyek a dán nyelven folyó orvoskonferencián. A délután negyed 4-ig eltöltött időt kedves beteg olvasóim kedvéért nem részletezem, akiknek fontos a hála levélben vidáman kifejtem.
Első bejegyzésemet egy feladvánnyal zárnám. Mi látható a képen? Triviális megoldást nem fogadok el, eresszétek szabadjára fantáziátokat! A helyes megfejtők között egy Daim csokit sorsolok ki, amit április 2. hetében a bátyámtól vehet majd át a szerencsés-értelmes!

Végül megérkeztem Odensebe. elég kedves kis városka. Majdnem, olyan, mint bármelyik 200ezres skandináv település; a maga kis makulátlan kinézetével, a hórihorgas szőkékkel, percre pontosan érkező, induló mindenféléjével együtt. De van valami, ami mégis különlegessé és szívemnek igazán kedvessé teszi. Ez nem más, mint a kutyaszar és a szemét. Ezek a kis szépséghibák emberivé teszik ezt a helyet. A kakák mellett nem érzem magam idegennek, így én is beleillek a képbe. Az utcán fonnyadozó ürülék nem engedi megteremni a tökéletesség látszatát, ezért az itteniek nem is nagyon törekednek elérni azt. Annyira remélem, hogy nem vet a sors Norvégiába, nagyon kellemetlenül érezném magam, mikor például orrot kéne fújnom. Koszosnak és aljasnak érezném magam, hiszen a XXI. század már rég nem a fikáról szól.
Itt meg tök természetes, hogy büdös a szobám, mert a francia, aki előttem lakta beteg módon szétdohányozta. Ezen túl minden teljesen remek, ami a szállást illeti. Van egy kis mosdóm, a fürdőt konyhát megosztom a folyósótársaimmal (lengyel, dán, olasz, észt, román, francia, litván). A kollégium egy tavas, hattyús, kacsás parkban van 15 perc sétára az egyetemi kórháztól. Oda rend szerint reggel 8re kell beténferegjek, hogy részt vegyek a dán nyelven folyó orvoskonferencián. A délután negyed 4-ig eltöltött időt kedves beteg olvasóim kedvéért nem részletezem, akiknek fontos a hála levélben vidáman kifejtem.
Első bejegyzésemet egy feladvánnyal zárnám. Mi látható a képen? Triviális megoldást nem fogadok el, eresszétek szabadjára fantáziátokat! A helyes megfejtők között egy Daim csokit sorsolok ki, amit április 2. hetében a bátyámtól vehet majd át a szerencsés-értelmes!
6 megjegyzés:
úgy vélem, hogy a csecsemőket mészároló dán tömeggyilkos legutóbbi névjegye ez, melyet a nemzeti parkban helyezett el, figyemeztetve ezzel minden gyermekes családot, hogy ők sincsenek biztonságban....
Ezek a nem mindennapi használati tárgyak, ily módon való felhelyezése nem másra, mint arra a felkavaró és kétségbeesett pillanatra emlékeztetnek, mikor az anyák rájönnek, hogy ezentúl valami mással kell ”betömniük” a gyermek száját, ha csöndet akarnak...
A megoldás : ez egy cumitemető-fa
űűű ez kérlek egy szopóág
kommunisták márpedig szopni fognak! (s lám..)
Kedves Mici! kérem vésse be határidőnaplójába az ünnepélyes díjátadót! Őszintén gratulálok,
Igazgató Úr
Igazgató Úr, köszönöm! Most már van miért megvennem azt a csodás kiskosztümöt. Pompás lesz a díjátadóra.
Megjegyzés küldése