Borzasztó nehéz időszakon vagyok most túl. A stressz-teszt mindjárt az első napokban megkezdődött, mikor juniusban megérkeztünk Madridba és elkezdtük intézni hivatalos ügyeinket. Az első igen kellemetlen meglepetés az volt, hogy a minisztériumokban nem találták meg a diplomatapostával még januárban megküldött kérelmeinket, ezért már az első pillanatokban számolnunk kellett a legnagyobb rosszal vagyis, hogy a szükséges engedélyek hiányában nem vizsgázhatunk januárban, ill tavasszal nem kezdhetjük meg a rezidensi éveket. Több napos telefonálgatás, hivatalbajárás eredménye képpen nyomára akadtunk a dokumentumoknak. Mint később kiderült a budapesti spanyol követség sem volt a helyzet megaslatán, hiszen rossz helyre küldék a cuccainkat. Ugyanis ez év januárjától nem az Oktatásügyi, hanem az Egészségügyi Minisztérium feladata az orvosi dipoma honosítattása. Épp hogy csak elkezdtünk volna örvendezni ennek a részeredménynek, következett a sokk második hulláma: közölték velünk (amit a követségen szintén elfelejtettek), hogy bizony spanyol nyelvvizsgát kell tennünk. Ez persze számomra sokkal nagyobb kihívást jelentett akkor, mint Julcsának, de minden esetre elég váratlanul érte őt is. Tudomául vettük a dolgot, nem tehettünk semmi mást.
Magunk mögött hagytuk Madridot, és a hivatalokat, elkezdtünk a tanulmányainkkal foglalkozni. Ez a fegyverszünet azonban nem tartott nagyon sokáig, ugyanis értesítést kaptunk a Minisztériumtól, hogy 15 napon belül el kell küldenünk nekik tovább 3 dokumentumot (erről is nyugodtan tájékoztathatott volna minket a nagykövetség), ezt nem részletezném, azt hiszem írtam erről részletesebben. Lényeg az, hogy elég nagy tempóban beszereztük az iratokat, találtunk egy nagyon kedves hiteles fordítót, majd 2 héttel ezelőtt leadtuk az összes hiányzó dokumentumot. Ekkor még hátra volt a nyelvvizsga, őrült tempóban készültem rá az utolsó 2 hétben egész nap csak ezzel foglalkoztam. gyakorlatilag 2 magántanárral és Franciscoval, illetve a lányokkal. jaaaaaj!
Előző pénteken hajnalban beültünk a kocsiba, hogy f9-re Leónba érjünk ugyanis ez volt a legközelebbbi város, ami rendelkezett olyan nyelvvizsga központtal, ahol a DELE vizsgát megcsinálhattuk. A DELE a Cervantes intézet nyelvvizsgája, ez az a diploma, amit mindenhol elfogadnak. B2 szintű vizsgát kellett tennünk, ami kicsit magasabb, mint az otthoni középfok. 9-től 2 órán keresztül 4 szövegértéses feladatot és 2 fogalmazást kellett írtunk meg. Ez után 30 perces hallás utáni értés, majd 1 órás nyelvtani és szókincs teszt következett. Az írásbeli résszel 1-kor végeztünk. Én f5-re mentem szóbelizni, a lányok utánam. Szépen megvártuk míg mindenki levizsgázott, madj megrohamoztuk a vizsgabizottságot, hogy áruljanak el valamit. Azt mondták, hogy a szóbeli része nagyon jól sikerült, de az írásbeliről nem tudnak semmit mondani. Sajnálatos módon igen lassan javítják és nekünk nagyon hamarosan szükségünk lesz egy igazolásra, hogy megvan. Elkerülhetetlennek tűnik, hogy újabb hivatali körökbe, kérelmezésekbe kelljen bonyolódni. jaaaaaj!
Ezen a hétvégén végre lehetett lazítani, plázsolni, kicsit kirándulni. Aztán hétfőtől jön ismét az intenzív tanulás.
Szóval ennyi minden nem érdekes történt velünk.
