Első napunkat Gironában (ejtsd spanyolul: hirona, katalánul: zsiróna) töltöttük. Kedves kora középkori kisváros (80e lakos, 80 km-re Barcelonatól É-K irányban), székesegyházzal, zsidó negyeddel, a város kettészelő folyócskával.
(Mé dógoztassák azt a szegény embert?)
Második nap este vonatra szálltunk, hogy megtegyük a 80 ezer méteres távunkat. Kellemes útitársaink voltak, érdekes párosításban. Egy 79 éves New York-i művészettörténész nénit kísért egy szerb származású, az Egyesült Államokban építész diplomát szerzett, de Spanyolországban tevékenykedő egyiptológus, műgyűjtő, zongoravirtuóz, kiképző pilóta fotómodell. Ez mindegy is, a lényeg az, ami ez után következett.
A turista szezon első nagy hulláma rend szerint húsvét hetére esik. Mi éppen ebbe cseppentünk bele. Gyakorlatilag nincs olyan kép, amibe ne lógna bele minimum 8 japán nyugdíjas gázóraleolvasó. Természetesen ennél még rosszabb volt a helyzet a valóságban, mert sajnos nagyobb kivágást látok a szememmel, mint a gépem. A forgatag általában Barcelona fő sétálóutcáján, a Ramblas-on volt a legsűrűbb. Utazásunk végén itt mészároltam a 6. napra már nagyon idegesítővé vált utca mutatványosokat.
Közvetlen a zsidónegyed és az ókori! zsinagóga megtekintése után, életemben először láthattam egy nagypénteki körmenetet. Julcsával 2 spanyol urat sikerült kizökkentenünk az áhitatból, ezért többször tudomásunkra hozták (vállam lökdösésével, illetve Julcsa veséjére mért ütéssel), hogy nekünk bizony jó pár méterrel odébb kéne állnunk, mert így nem élvezhetik a helyszínt biztosító rendőrök látványát. A ceremónia nagyon érdekes volt. Nem használom a szép jelzőt, mert inkább ijesztő volt.
A következő képen látható 2 igen kifinomult teremtés történetét (nagyon jó, remek) meg kell, hogy osszam veletek. A spanyol rendőrség még nem vezette be azt a hazánkban már nagy sikerrel alkalmazott eszközt, ami meggátolja a lószar aszfaltra hullását (kosár a paci fenekén). Ezért, emelve az ünnep fényét a díszes lovagságot a katalón FKF emberei követik. Mikor a szar lehull, fürge kezek műanyagkosakarba seprik azt. Mivel ez bármikor megeshet, valamelyik takarítón mindig kesztyű kell, hogy legyen, márpedig kesztyűben csak a hómunkásuk cigiznek.
Egyik este egy igazi kis csodában volt részünk. Az árkádok alól ritmusos kopácsolás hangjai szűrődtek ki. Közelebb merészkedtünk... és milyen jól tettük. Egy táncos egy dobos és egy énekesnő igazi szenvedélyes flamenco estet rögtönzött az arra járóknak. Azon a pár francia balett előadáson kívül, amit a srácokkal a szakkörben tekintettünk meg, nem nagyon láttam még táncelőadást, de ez az első pillanattól magával ragadott.
Folytatás következik!
A turista szezon első nagy hulláma rend szerint húsvét hetére esik. Mi éppen ebbe cseppentünk bele. Gyakorlatilag nincs olyan kép, amibe ne lógna bele minimum 8 japán nyugdíjas gázóraleolvasó. Természetesen ennél még rosszabb volt a helyzet a valóságban, mert sajnos nagyobb kivágást látok a szememmel, mint a gépem. A forgatag általában Barcelona fő sétálóutcáján, a Ramblas-on volt a legsűrűbb. Utazásunk végén itt mészároltam a 6. napra már nagyon idegesítővé vált utca mutatványosokat.
Közvetlen a zsidónegyed és az ókori! zsinagóga megtekintése után, életemben először láthattam egy nagypénteki körmenetet. Julcsával 2 spanyol urat sikerült kizökkentenünk az áhitatból, ezért többször tudomásunkra hozták (vállam lökdösésével, illetve Julcsa veséjére mért ütéssel), hogy nekünk bizony jó pár méterrel odébb kéne állnunk, mert így nem élvezhetik a helyszínt biztosító rendőrök látványát. A ceremónia nagyon érdekes volt. Nem használom a szép jelzőt, mert inkább ijesztő volt.
A következő képen látható 2 igen kifinomult teremtés történetét (nagyon jó, remek) meg kell, hogy osszam veletek. A spanyol rendőrség még nem vezette be azt a hazánkban már nagy sikerrel alkalmazott eszközt, ami meggátolja a lószar aszfaltra hullását (kosár a paci fenekén). Ezért, emelve az ünnep fényét a díszes lovagságot a katalón FKF emberei követik. Mikor a szar lehull, fürge kezek műanyagkosakarba seprik azt. Mivel ez bármikor megeshet, valamelyik takarítón mindig kesztyű kell, hogy legyen, márpedig kesztyűben csak a hómunkásuk cigiznek.
Egyik este egy igazi kis csodában volt részünk. Az árkádok alól ritmusos kopácsolás hangjai szűrődtek ki. Közelebb merészkedtünk... és milyen jól tettük. Egy táncos egy dobos és egy énekesnő igazi szenvedélyes flamenco estet rögtönzött az arra járóknak. Azon a pár francia balett előadáson kívül, amit a srácokkal a szakkörben tekintettünk meg, nem nagyon láttam még táncelőadást, de ez az első pillanattól magával ragadott.
Folytatás következik!
5 megjegyzés:
vkinek vmi baja van a francia balettel, miii??!!!
Az a kolléga már nem üzemel a Ramblason, aki egy feje tetejére állított, aranyszínű asztalt alakít? Mert kértem volna, hogy add át üdvözletemet!
Mikor én jártam a ramblason akkor egy görög szobor kézenfogva távozott egy cowboyrobotlánnyal.
Barcelonába az a jó, hogy galamb helyett zöld papagáj van. De a papagáj nem szeret az aszfalton téblábolni, ezért a piaci rést kihasznlva mutatványosok rajzanak mindenfele. Az evolúció nagy úr.
Katalanul mondjak dzsironanak, mint utobb kiderult. A huan is zsoan, kedvezseim.
Ádám!
Szükségem van egy tapasztalt, megbízható, loyális, reformpárti egészségügyi miniszterre. Kérlek, ha érdekel a dolog, keress meg! Üdvözlettel,
Feri
Megjegyzés küldése