¿¡ Hablo espanol ?!

Ez most a nagy kérdés, ugyanis egy szűk hét múlva középfokú nyelvvizsgát kell tannem ebből a nyelvből. És ez a feladat nem tűnik nagyon nagyon egyszerűnek. Egész nap különböző nyelvkönyveket bújok, teszteket, magán és hivatalos leveleket írogatok, olvasás után értek és beszélek, amennyit csak tudok. Itthon alapértelmezett nyelvünk a spanyol, így kommunikálunk a lengyen lánnyal, de mostanában az is megesik, hogy Julcsával kettesben is gyakorolgatunk egy keveset. Ezen túl Julcsa mostija naponta 2 magánórát ad nekem skypeon, illetve ma először volt egy beszélgetős órám egy anyanyelvi tanárral, aki mellesleg nem tanár csak taníott már, de ez nem von le dolog pozitív prediktiv értékéből, hiszen natívsága számít most a leginkább. Paulat egyébként az oviedoi egyetem bölcsészkarának hirdetőtábláján találtuk (nagyon nehéz sorsú teremtés szegény, jobb sorsot érdemelne, minthogy ideje nagy részét egykihalt épület alagsori parafatábláján töltse).

Főleg az nehezíti meg a dolgomat, hogy most nagyon gyorsan kell megtanulnom spanyolul, és ha valami, akkor a nyelvtanulás az pont nem az a műfaj, amit gyorsan lehet, érdemes, kell csinálni, de most nincs más választásom, 1 hét alatt mindent meg kell tanulni spanyolból. Ez most egy kicsit olyan érzés, mint amikor szóbeli állámvizsga előtt volt másfél napom, hogy mindent megtanuljak az orvostudományról. Dehát az sikerült!!!! akkor nincs is baj. Jaj, mennyivel borzasztóbb dolgok voltak már az életemben annál, mint ami most van, ebbe azért érdemes néha belegondolnom, hogy túléljek.

Holnap remélhetőleg véget ér a harcunk a spanyol bürokráciával, fényes győzelemre készülünk. Szürkemarhákkal vonulunk majd be a Plaza Mayorra. Bevetettük a lengyel csodafegyvert; Aga holnap barbatrükkel beviszi az összes megszerzett, lefordított, hitelesített, másolt azt is hitelesített szarainkat. Ezután már csak a jószerncsében kell bíznunk... sajnos.

Kb. így érezzük mostanában magunkat