As we say at the forensic medicine people are not alive, people are still alive. Ezzel a gyönyörű mondattal üdvözölt minket a 2 méteres kétségtelenül viking ősöktől származó igazságügyi orvosszakértő bácsi, majd belökött a boncterembe, ahol már javában folyt a munka, kitermelve azokat a rég nem érzett szagokat, hangokat. A boncolás gusztustalansága szavakkal alig kifejezhető, inkább artikulálatlan hörgést, hányás imitáló hanghatásokkal tudnám bemutatni ezt a procedúrát. Senkinek nem ajánlom, hogy részt vegyen ilyesmiben különösen, ha orvosnak készül. Ugyanis ebben a hivatásban alapvetőnek tartom, hogy a terapeuta ne írtózzon az emberi testtől, épp ellenkezőleg tisztelje azt. Elvileg 4 héten keresztül kell átélnem ezeket a borzalmakat, de nem látom értelmét, hogy már ébredés után 1 órával elfolyósodott agyállományok szétcincálásának legyek szemtanúja, ezért csendesebb vizekre szeretnék evezni.
A borzalmak ellenére igen jó a hangulat az intézetben. A szerdai nap tűnik a legnyugodtabbnak, mert nem szól másról csak egy reggeltől jócskán a délelőttbe nyúló konferenciáról, ahol az intézet orvosai megosztják egymással aktuális problémáikat, megbeszélik a feladataikat. Mindezt friss péksütemények, kávé és minden jó társaságában. A fárasztó meeting után a professzor átkullog az asszisztensekhez további kávék elfogyasztására. Mikor ez a kő is lehull a válláról már el is jött a ebédidő, ez az a pont amikor a lélegzetvételnyi szünetet kihasználva le lehet lépni az intézetből. Annyi rosszat meséltem az igazságügyi orvostanról... ez cseppet se igazságos, ugyanis van itt pár igen érdekes és kevésbé hánytató dolog is. A tanszéken működik egy orvosi antropológiai intézet ( politikailag korrekt nekrofília) ahol több száz éves mumifikálódott dánokon végeznek különböző kutatásokat. Legutóbbi nagyobb ívű munkájuk a Leprosy in Medieval Denmark - A comprehensive analysis ( kb. A lepra átfogó elemzése a középkori Dániában) címet viseli. Igen élvezetes olvasmány.
A mai napon az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem IV. Knut dán király (1043-1086) újratemetésén az odensei katedrálisban. Erre az eseményre azért volt szükség, mert az intézet antropológusai, orvosai épp halála pontos körülményeit próbálják rekonstruálni. Ehhez pedig mindenképp szükség volt a sacrumára (keresztcsont), mert feltételezhetően 1086 július 10. napján egy mára már ismeretlen elkövető halálos, szúrt sebet ejtett rajta. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a támadó a királyi hasfal bal alsó szegletébe döfte kardját, ami áthaladva a beleken a keresztcsontban állt meg. Persze ez mind egyáltalán nem biztos, de szerencsére úgysem érdekel senkit - foglalta össze eredményeit a kutatást vezető Dr. Jesper L. Boldsen. A jelenetek és a szereplők valószínűtlensége miatt végig az volt az érzésem, mintha egy Lars von Trier filmbe cseppentem volna. Elég megmosolyogtató, amikor egy nyurga kicsit bolond vegyész, akinek a fő területe a kábítószerek kutatása, egy Mr. Bean ábrázatú nagyon zaklatott elméjű patológus, egy Ferenc József féle bajuszát pödrő igazságügyi orvosszakértő, a már említett antropológus egy 900 évvel ezelőtti halálesetről elmélkedik, anélkül, hogy bármi is alátámasztaná gondolataikat a témával kapcsolatban. Nagyon szeretem a dánokat!!!
A borzalmak ellenére igen jó a hangulat az intézetben. A szerdai nap tűnik a legnyugodtabbnak, mert nem szól másról csak egy reggeltől jócskán a délelőttbe nyúló konferenciáról, ahol az intézet orvosai megosztják egymással aktuális problémáikat, megbeszélik a feladataikat. Mindezt friss péksütemények, kávé és minden jó társaságában. A fárasztó meeting után a professzor átkullog az asszisztensekhez további kávék elfogyasztására. Mikor ez a kő is lehull a válláról már el is jött a ebédidő, ez az a pont amikor a lélegzetvételnyi szünetet kihasználva le lehet lépni az intézetből. Annyi rosszat meséltem az igazságügyi orvostanról... ez cseppet se igazságos, ugyanis van itt pár igen érdekes és kevésbé hánytató dolog is. A tanszéken működik egy orvosi antropológiai intézet ( politikailag korrekt nekrofília) ahol több száz éves mumifikálódott dánokon végeznek különböző kutatásokat. Legutóbbi nagyobb ívű munkájuk a Leprosy in Medieval Denmark - A comprehensive analysis ( kb. A lepra átfogó elemzése a középkori Dániában) címet viseli. Igen élvezetes olvasmány.
A mai napon az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem IV. Knut dán király (1043-1086) újratemetésén az odensei katedrálisban. Erre az eseményre azért volt szükség, mert az intézet antropológusai, orvosai épp halála pontos körülményeit próbálják rekonstruálni. Ehhez pedig mindenképp szükség volt a sacrumára (keresztcsont), mert feltételezhetően 1086 július 10. napján egy mára már ismeretlen elkövető halálos, szúrt sebet ejtett rajta. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a támadó a királyi hasfal bal alsó szegletébe döfte kardját, ami áthaladva a beleken a keresztcsontban állt meg. Persze ez mind egyáltalán nem biztos, de szerencsére úgysem érdekel senkit - foglalta össze eredményeit a kutatást vezető Dr. Jesper L. Boldsen. A jelenetek és a szereplők valószínűtlensége miatt végig az volt az érzésem, mintha egy Lars von Trier filmbe cseppentem volna. Elég megmosolyogtató, amikor egy nyurga kicsit bolond vegyész, akinek a fő területe a kábítószerek kutatása, egy Mr. Bean ábrázatú nagyon zaklatott elméjű patológus, egy Ferenc József féle bajuszát pödrő igazságügyi orvosszakértő, a már említett antropológus egy 900 évvel ezelőtti halálesetről elmélkedik, anélkül, hogy bármi is alátámasztaná gondolataikat a témával kapcsolatban. Nagyon szeretem a dánokat!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése